Halkan kattan a bőrönd füle az éjben. Guruló kerekek mutatják utam a nyirkos sötétben egészen a sárgán világító taxi lámpáig. - A reptérre kérem.
l'évasion...
szakaba rejtett menekülés előled...magam elől...
Azt mondják a reinkarnációs utaztatás végleges eredményét sokáig nem értjük, hiszen a párhuzam mely a jelen és az előző életünkben húzódik nagyon fejlett intelligenciával és érzelmi töltéssel rendelkezőket kapcsolja át dimenzióról dimenzióra.
Becsukom a szemem, s érzem ahogy testemben egy egy pici…
Némán fekszem ágyamban, s meredten bámulok bele az utcámban motoszkáló sárga szirénák fényébe. Gyomrom megfeszül, néha megremeg. Olyan csalódott vagyok.
Manapság a szemembe csapnak a villámok, éles fehér fényben szöknek elő az ágyam alá söpört rossz döntések ezeréves porcicái, s ilyenkor...ilyenkor szívem hevesebben ver, egészen nyaki aortáimban érzem lelkem lüktetését.
- Who was this guy? - I can not define... - Ha, strange- yes, maybe he is my strange something...
A hideg üde vörös rózsákat fest az arcomra, s számon kifújt levegő hófehér felhőként szökik az éjbe. Karácsonyi fények közt sétálok, s az aprócska lankás utcák sötétjében meg meg torpanok. Figyelem az embereket, a tájat, a fénysugarak játékát, s szívem mélyére hatol egy nyughatatlan érzés. Hiányzol…
Felkavart por ízét érezni a levegőben. Az eső már kavarog felettünk, s emberacok között sétálok minduntalan. A nap lenyugodni készül, de utolsó sugaraival apró kis piros csókokat lehel fedetlen vállamra, s roséfröccs pedig járomcsontomra tapasztja mosolyom. Rád gondolok.
Kásaszerű fény ússza át szobám falait, hideg esőillattal telve lebben a függöny, s magamra húzom a takarót.
Igen igen, látom magam előtt ahogy tekinteted az égbe kapod és kissé megrázva fejed leteszed az asztalra a telefonod. Nem fogod érteni, sőt nem akarod megérteni miért is nyomkodom újra a billentyűket tudván tudva, hogy semmit sem ér. Mégis próbáljuk meg.
Hallgasd csak meg…
Kinyitom az ajtót, s hosszan a szemedbe nézek mielőtt lábad elhagyja küszöböm, s kezed végigcsúszik gerincem ívén üdvözlésként. Mélybordó nedűvel kavarodik hangos nevetésünk, s füstöt fújva űzzük el kétségeinket egymás iránt.
Emlékszel arra amikor azt kérdeztem mennyi idő kell, hogy elteljen egy szívtörés után? Mennyi idő mire újra talpraáll valaki? Mire elsétál egy hely mellett, s nem villanak elő a múlt megragadt apró félhomályos részei szeme előtt?!