Halkan kattan a bőrönd füle az éjben. Guruló kerekek mutatják utam a nyirkos sötétben egészen a sárgán világító taxi lámpáig. - A reptérre kérem.
l'évasion...
szakaba rejtett menekülés előled...magam elől...
Azt mondják a reinkarnációs utaztatás végleges eredményét sokáig nem értjük, hiszen a párhuzam mely a jelen és az előző életünkben húzódik nagyon fejlett intelligenciával és érzelmi töltéssel rendelkezőket kapcsolja át dimenzióról dimenzióra.
Becsukom a szemem, s érzem ahogy testemben egy egy pici…
Némán fekszem ágyamban, s meredten bámulok bele az utcámban motoszkáló sárga szirénák fényébe. Gyomrom megfeszül, néha megremeg. Olyan csalódott vagyok.
Hűvös nagyvárosi estén telefonom névjegyzékét pörgetem, s mielőtt rányomnék egy névre agyam stoptáblája élesen felvillan előttem.
Miért olyan nehéz megtalálni valakit, aki fényes nappal is úgy fogad el ahogy késő éjjel maga elé képzelt? Miért olyan nehéz egyenes válaszokat adni egyenes kérdésekre? Miért nem lehet 6-os dobni az életünk dobókockáján,hogy kiszabadulhass a döntéseid…
Emlékszel arra amikor azt kérdeztem mennyi idő kell, hogy elteljen egy szívtörés után? Mennyi idő mire újra talpraáll valaki? Mire elsétál egy hely mellett, s nem villanak elő a múlt megragadt apró félhomályos részei szeme előtt?!
Csendben ülök, moccanás nélkül a kanapén, ölemben a holdas párnám s figyelem az utca zaját. Próbálom kizárni a tudatom, megválaszolatlanul hagyni megannyi felmerülő banális kérdést. A telefonomért nyúlna egyik kezem majd a másik erővel rácsap. Nem tudom mit szeretnék már fürkészni megint... magamnak…
Érzem, ahogy körbevesz a megkönnyebbülés, lélegzetvételben kapom a megoldásokat a gondok elhallgattatására, a feszültésgek kezelésére, a félelem szétporlasztására. Azt kérik gondoljak valakire aki kedves, gondoljak arra amivel ébredni szeretnék. Gyermeki erővel csukom szorosra szemem, s Rád…
A zúzmarás utcán sétálok, a csúszós talaj szinte futószalagként viszi lábam az ismeretlen vonzáskörbe. Ajtót nyitok egy sosem látogatott helyre tévedek, s a huzattal együtt az orromba szökik a frissen főtt kávé illata...
Szinte minden erőmmel megfeszülve vártam a másodperc mutató 12-eshez érését és csak egy kívánságot - "legyél sokkal jobb mint tavaly" mormolva lecsukott szemmel vártam a konfettik arcomba hullását.
Könnyekkel a szememben ébredtem. Hangosan hívtam volna bárkit, hogy elűzze ezt egy mélyről jövő lüktetést, mely szétfeszíti a belsőmet, de sehol senki. Egyedül vagyok. Mint a nagyok.