Némán fekszem ágyamban, s meredten bámulok bele az utcámban motoszkáló sárga szirénák fényébe. Gyomrom megfeszül, néha megremeg. Olyan csalódott vagyok.
Még mindig hallom, ahogy becsukod hátam mögött az ajtót, s vissza sem nézve lépek a liftbe, menekülve a küszöbödön hagyott régen megunt, banális, hitehagyott érzésektől. "Mennem kell innen!" lüktet fejemben, s testem öszönösen löki előre lábaim. Az utcára érve nagy levegőt veszek, majd zihálni kezdek, a gyomromhoz kapok. Élesen nyilal bele a fájdalom, s a visszafojtott könnyeim most sorban gurulnak le arcomon.
Napok elteltével is fáj érintésed bőrömön hagyott égető nyoma, az este megmaradt morzsáinak extázissal telt pillanatai ugranak elém a legváratlanabb pillanatokban. Gyomorszájam ilyenkor parányivá szűkül. Mint, mikor szúrón édes fájdalmat érzek az éjségtől. Mi mindannyian éhezünk.
Éhezem. Mindent feladva akartam, hogy úrja érezzem szorításod erejét csontjaimon, tenyered melegét testemen, csókod ízét ajkamon, s belőled merítsem vacsorám, erőm, s szemed tükrében újra kívánatosnak érezzem magam. Ha csak egy eltékozolt este erejéig, ám legyen - már nem kívánok többet hidd el - csak egy percben, azokban a percekben ne aggódjak semmin karjaid közt.
S lám, éhségem tört elő jólakottságom helyett. Tányéromra tett, általad felszolgált vacsorám már korántsem kifogástalan. Parányi, s habár ízletes, éhségemet nem enyhíti. Szavaid kiöték belőlem a közös esetebédek csodáját. Mi mindannyian szeretetre éhezünk.
Bár előbb hallottam volna érthetően szavaid. Bár előbb tudtam volna felfogni is őket... most nem fájna ennyire folyton ismételt mondatod arcomba csapódása. Már tényleg kitisztult kép, s hallom...hallom, ahogy villám élesen csikorgatja tanyérom alját. Elfogytunk egymásnak, s én éhen maradtam általad.
Nincs több "habár, mégis, de, talán, majd, akkor, csak" agyam szerelemittas merőkanalában. A puszta "nem tudlak szeretni" maradt csontvázként lefilézve közös tálcánkon, melyet kerek mondatba csomagolva adtál kezembe távozáskor.
Éhezem. Mi mind éhezünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.