l'évasion...
szakaba rejtett menekülés előled...magam elől...
Halkan kattan a bőrönd füle az éjben. Guruló kerekek mutatják utam a nyirkos sötétben egészen a sárgán világító taxi lámpáig. - A reptérre kérem.
Azt mondják a reinkarnációs utaztatás végleges eredményét sokáig nem értjük, hiszen a párhuzam mely a jelen és az előző életünkben húzódik nagyon fejlett intelligenciával és érzelmi töltéssel rendelkezőket kapcsolja át dimenzióról dimenzióra.
Becsukom a szemem, s érzem ahogy testemben egy egy pici…
Némán fekszem ágyamban, s meredten bámulok bele az utcámban motoszkáló sárga szirénák fényébe. Gyomrom megfeszül, néha megremeg. Olyan csalódott vagyok.
Manapság a szemembe csapnak a villámok, éles fehér fényben szöknek elő az ágyam alá söpört rossz döntések ezeréves porcicái, s ilyenkor...ilyenkor szívem hevesebben ver, egészen nyaki aortáimban érzem lelkem lüktetését.
Hűvös nagyvárosi estén telefonom névjegyzékét pörgetem, s mielőtt rányomnék egy névre agyam stoptáblája élesen felvillan előttem.
Miért olyan nehéz megtalálni valakit, aki fényes nappal is úgy fogad el ahogy késő éjjel maga elé képzelt? Miért olyan nehéz egyenes válaszokat adni egyenes kérdésekre? Miért nem lehet 6-os dobni az életünk dobókockáján,hogy kiszabadulhass a döntéseid…
Igen igen, látom magam előtt ahogy tekinteted az égbe kapod és kissé megrázva fejed leteszed az asztalra a telefonod. Nem fogod érteni, sőt nem akarod megérteni miért is nyomkodom újra a billentyűket tudván tudva, hogy semmit sem ér. Mégis próbáljuk meg.
Hallgasd csak meg…
Kinyitom az ajtót, s hosszan a szemedbe nézek mielőtt lábad elhagyja küszöböm, s kezed végigcsúszik gerincem ívén üdvözlésként. Mélybordó nedűvel kavarodik hangos nevetésünk, s füstöt fújva űzzük el kétségeinket egymás iránt.