Halkan kattan a bőrönd füle az éjben. Guruló kerekek mutatják utam a nyirkos sötétben egészen a sárgán világító taxi lámpáig. - A reptérre kérem.
l'évasion...
szakaba rejtett menekülés előled...magam elől...
Manapság a szemembe csapnak a villámok, éles fehér fényben szöknek elő az ágyam alá söpört rossz döntések ezeréves porcicái, s ilyenkor...ilyenkor szívem hevesebben ver, egészen nyaki aortáimban érzem lelkem lüktetését.
- Who was this guy? - I can not define... - Ha, strange- yes, maybe he is my strange something...
A hideg üde vörös rózsákat fest az arcomra, s számon kifújt levegő hófehér felhőként szökik az éjbe. Karácsonyi fények közt sétálok, s az aprócska lankás utcák sötétjében meg meg torpanok. Figyelem az embereket, a tájat, a fénysugarak játékát, s szívem mélyére hatol egy nyughatatlan érzés. Hiányzol…
Hűvös nagyvárosi estén telefonom névjegyzékét pörgetem, s mielőtt rányomnék egy névre agyam stoptáblája élesen felvillan előttem.
Felkavart por ízét érezni a levegőben. Az eső már kavarog felettünk, s emberacok között sétálok minduntalan. A nap lenyugodni készül, de utolsó sugaraival apró kis piros csókokat lehel fedetlen vállamra, s roséfröccs pedig járomcsontomra tapasztja mosolyom. Rád gondolok.
Kásaszerű fény ússza át szobám falait, hideg esőillattal telve lebben a függöny, s magamra húzom a takarót.
Miért olyan nehéz megtalálni valakit, aki fényes nappal is úgy fogad el ahogy késő éjjel maga elé képzelt? Miért olyan nehéz egyenes válaszokat adni egyenes kérdésekre? Miért nem lehet 6-os dobni az életünk dobókockáján,hogy kiszabadulhass a döntéseid…
Igen igen, látom magam előtt ahogy tekinteted az égbe kapod és kissé megrázva fejed leteszed az asztalra a telefonod. Nem fogod érteni, sőt nem akarod megérteni miért is nyomkodom újra a billentyűket tudván tudva, hogy semmit sem ér. Mégis próbáljuk meg.
Hallgasd csak meg…
Kinyitom az ajtót, s hosszan a szemedbe nézek mielőtt lábad elhagyja küszöböm, s kezed végigcsúszik gerincem ívén üdvözlésként. Mélybordó nedűvel kavarodik hangos nevetésünk, s füstöt fújva űzzük el kétségeinket egymás iránt.
Szemembe tűz a nap, de már érezni melegségének enyhülését. A sugár létezése maradt csak mely még elhiteti velünk a nyár megragadt mozzanatait. A föld már réges rég hideget ont magából.