Szemembe tűz a nap, de már érezni melegségének enyhülését. A sugár létezése maradt csak mely még elhiteti velünk a nyár megragadt mozzanatait. A föld már réges rég hideget ont magából.
Éjszaka dolgozik az elme, átrág megrág, feldolgoz, kidolgoz, kiköp, marcangol, majd reggelre elenged s a vibráló kijelző fényében levegőt vesz. Elfeled.
Hajnalban dolgozik a szív. A párás üvegen átcsapódnak járművek fényei, s mélyen a szemembe ontják késüket. Lüktet a magány, a hidegben jól látható csendes füstöt fúj belsőm minden egyes kilélegzéskor. Akaratlanul is messzire fújja vágyakozásom egy őszinte szerető ölelés után.
Napközben dolgozik a test. Nem kérdez, nem érez, mozog, cselekszik, engedelmeskedik. Engedelmeskedik a parancsoknak, az elnyomásnak, a tehernek. Cipel, elbír vagy el akar bírni mindent. Mindent mit az élettel kap. Felületét lekarcolta megannyi smirgliként működő érdekkapcsolat, hét réteg bőréből utolsó réteggel küszködik egy mosolyért. Őszinte mosolyért. Nem lát tükörképet, nem akar vagy nem tud. Szemeiben homály csillog.
S este? Este mindig minden egy kicsit összeomlik, s földre hull. Üres lakásba lépve a fáradtság ráborul. Nincs melegség, nincs nem bántó fénysugár, nincs ki hazavárja, nincs ki kérdezze, nincs ki megölelje, nincs ki megvédje. Egyedül, szótlanul kúszik ágyba. S felnyitja laptopját.
Döntött. Kész. Nincs ellenvetést. Minden erejével küzd, hogy elhiggye a holnap jobb lesz, erősebb, magabiztosabb, nem fog fájni többé, könnycseppet töröl le arcáról s a zsebkendő összegyűrésével az elme dolgozni kezd...
....átrág megrág, feldolgoz, kidolgoz, kiköp, marcangol, majd reggelre elenged s a vibráló kijelző fényében levegőt vesz. Elfeled.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.