Ismered azt az érzést, mikor ott állsz egy pillanatban. Vele. S nem jön ki egy hang sem a torkodon. Elmondhatnád mennyire szereted, mennyire megbántott, de nem teszed... Nem tudod még magad sem miért. Majd becsukja az ajtót magam mögött és ott állsz a légüres térben a szíved pedig csordultig tele. Na ez az. Én kiírom. Helyetted is.