A zúzmarás utcán sétálok, a csúszós talaj szinte futószalagként viszi lábam az ismeretlen vonzáskörbe. Ajtót nyitok egy sosem látogatott helyre tévedek, s a huzattal együtt az orromba szökik a frissen főtt kávé illata...
Ismered azt az érzést, mikor ott állsz egy pillanatban. Vele. S nem jön ki egy hang sem a torkodon. Elmondhatnád mennyire szereted, mennyire megbántott, de nem teszed... Nem tudod még magad sem miért. Majd becsukja az ajtót magam mögött és ott állsz a légüres térben a szíved pedig csordultig tele. Na ez az. Én kiírom. Helyetted is.
Keresés
Friss topikok
:
Tényleg mindenkinek van egy ilyen személy... (2015.09.05. 01:45)Le fantôme...
Antal Zsolt:
@évasion...: Örömet okozni öröm. Ezek szerint a "blog mentése" nem sikerült. Pedig a Blog.hu nagyo... (2015.05.29. 06:03)Maradok...
