Lázas álmok gyötörnek félholtra. Forr a testem a bennem dúló kétségektől. Homlokomon virágzik a kín édes cseppje, és Te messze jársz. Nincs tér, sem idő.
l'évasion...
szakaba rejtett menekülés előled...magam elől...
Szikrákat szór a szemem a sötétben, a színpad fényeit látom tükröződni a tiédben. Meddő táncot folytatunk a mámoros éjszakákon, s kimondatlan szavakat keverünk italunkba alkohol gyanánt.