Nem fogok lábujjhegyen elosonni a síromig. Élnem kell, meg kell élnem az érzéseim. Mindenestül, testestül, lelkestül. A bőrömön kell éreznem a bennem szivárgó szomorúságot, őszinte önfeledt mosolyt kell látnom magam a tükörben, tele szájjal kell nevetnem, és ordítanom ahogy a harag távozik…