l'évasion...

It's been the longest year, you know?
Tryna live on my own...

Az év utolsó napjára ébredve refluxént torkomba szökik az eltűnő év összes maró, fajó pontja. S míg nyelőcsövemet végigégetik az emlékek, gyomrom összeszorulva felöklendezni kívánja az idei év összes lenyelt fájdalmam.

Nem tagadhatom, nehéz év volt, talán életem egyik legnehezebbje. Darabokból főztem és alkottam meg ùjra önvalóm. Lehámoztam rossz szokásaim, felaprítottam elvárásaim, s az év sűrűjében kipaszíroztam minden bennem maradt szálkát.

A recept végén, a rostán már csak egyenes, célokkal teli jellemem jutott át, s tálaláskor olyan emberek maradtak csak körömben, akik feltételek nélkül tányéromat akarták díszíteni, s nem pedig olyanok, akik csak akkor akartak társaságomba férkőzni ha épp megfeleltet a feltétel számukra...

Igen! Itt rólad, rólatok beszélek. Kedves múltbeli barátságok, és még mindig különleges gyomorremegést előidéző óriás szerelmek. Feltételhez kötött érzelmeitekkel elmehettek a bús picsába. Immáron nem vagyok tovább hajlandó lemondani életem teljes fényéről, hogy a Tiétekben aranyozzak be napokat. Rengeteget elvettetek belőlem, s ugyan nem kértétek - én minden önfeláldozásomat ajándékként csomagolva küldtem számotokra express kézbesítéssel. Szép dolog is ez addig a pontig míg egy lélek vissza is töltődik...de úgy néz ki az én érzelmi mail boxom csak üresen tátong általatok, bejövő üzenetek nélkül.

Ebben az évben hetekig hittem, hogy egy olyan tumor növekszik szívem alatt, mely örökre elveszi életem, s olyan hamar múlok el mindenki életéből, hogy emlékezni sem marad rám idejük. Ezalatt az idő alatt sorra vettem minden elpazarolt percem, minden sírással töltött estém, s mindent mely egykoron lényemet alkotta. A biopsziára betolva értettem meg igazán, milyen amikor mélyen legbelül könyörögsz még egy kis időért, ami talán már nem veled, hanem ellened játszik. 

Ebben az évben egyedül éltem meg a saját valóságom. Több mint két tucat országot jártam végig többnyire egyedül, abban reménykedve; hogy valahol az  ismeretlen utcákon szembe találkozom a boldogsággal. Sarkvidék jeges mezőin az északi fényt csodáltam s az itt szerzett emlékek hadát csak tudatom őrzi oly fényesen, melyet sosem fogok tudni szavakkal leírni.

(Sóhaj)...igen, kimondható hogy összességében ez az év rengeteg olyan döntést és változást hozott az életembe, amitől teljesen felnőttem.  Megtanultam egyedül élni, és nem csak létezni ebben a bonyolult és kiszámíthatatlan nagyvilágban. 
S most, igenis tervekkel és célokkal felszerelkezve fordítom arcom az ùj év felé. Láncaim leoldva, öntérképemmel kezemben, iránytűvel a valóságra; egy nagy levegőt véve elindulok. Nem kell hogy kövess! Hidd el nem bánom már.

s ha hiányoznék valaha is, csak lábnyomaim sora mutatja majd neked rossz döntéseidet végleges következményét...

Már nem szeretlek. 
BUÉK