Emlékszel arra amikor azt kérdeztem mennyi idő kell, hogy elteljen egy szívtörés után? Mennyi idő mire újra talpraáll valaki? Mire elsétál egy hely mellett, s nem villanak elő a múlt megragadt apró félhomályos részei szeme előtt?!
Hát íme, eljött a nap, a perc a pillanat. Belépek az ajtón s nagy levegőt veszek. Fürkészem az eladó tekintetét, legbelül imádkozom hogy kedves legyen, szavak nélkül is megértse miért szorongatok egy megkopott arany színű papírdobozt a hidegtől kiszáradt, kissé berepedezett bőrű kezeimben.
- Miben segíthetek? - hagyja el lágy kedves hangja ajkait, s érzem tényleg segíteni szeretne. Minden erőmet összeszedve a dobozt nézve halkan motyogom, - kérlek szabadíts meg a múltam utolsó megmaradt darabjaitól...
A dobozért nyúl, s akkor veszem észre mennyire remeg is kezem, s vele együtt szívem is torkomban dobog. Magaelé teszi s túrkálni kezd benne, számokat mondd, vizsgálgat, forgatja életem fontos pillanatait ujjai közt, arcokat vág, dícsér, mérlegel, kalkulál. Fejemben diafilmként peregnek azok a felejthetetlennek vélt emlékek, s mintha minden érzés egyszerre járna táncot bennem. Sírni tudnék s nevetni, bátornak érzem magam s elesettnek. Sosem voltam még ennyire egyedül, s ennyire erős akarattal.
- Többször láttalak az ajtónál megállni, de sosem jöttél be. - jegyzi meg halkan, s én lesütöm pilláim.
Figyelj! - folytatja. Azt szoktuk mondani az utolsó emlékszál az amikor végre erre valaki rászánja magát. Tudom! Tudom, hogy piszok nehéz, de hidd el most igazán lezársz valamit. Hatalmas bátorság kell ehhez, de itt nincs visszaút, ha most ezeket ideadod üres kézzel és szívvel mész ki innen. - nem néz rám, én pedig már látni szeretném arcát, arcom felemelem s a szemét kutatva egy kis bíztatásra vágyom, de egyedül hagy a döntéssel.
Könny szökik szemem sarkába, s újra belémhasítanak a fájó percek, órák, napok, hetek, hónapok, sőt! évek... - Vidd őket! - jön ki a számon olyan erős és magabiztos hanggal, mely még engem is meglep. Rámmosolyog. - Ügyes döntés! - mondja, s hátraviszi a dobozt.
Nem tudom kinek mennyi idő mire lezár végleg egy nagy szerelmet, egy szívtörést, egy vágyakozást, egy életet melyet megálmodott. Az enyémet számszerűsíthetem 27 évesen, 42 doboz, 2 év, két kontinens, két lakás. Túl. Vagyok. Rajtad.
Az ajtó nyitásánál még utánam szól, - Kár! Aki ilyen különleges gyűrűt kapott az maga is különleges ember lehet.
A legjobbakat kívánom Neked...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.