Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

l'évasion...

szakaba rejtett menekülés előled...magam elől...

Trois années..

Könnyekkel a szememben ébredtem. Hangosan hívtam volna bárkit, hogy elűzze ezt egy mélyről jövő lüktetést, mely szétfeszíti a belsőmet, de sehol senki. Egyedül vagyok. Mint a nagyok.

Hónapokig hallgattam ajkad ívén "úgy viselkedsz mint egy hároméves". Mennyire bántott és mennyire tagadtam, s most mindent megadnék hogy újra hallgassam becsmérlő szavaid. 

Csúnya játékot űzöl.

Hideg szívvel tűröd szánlamas önfeltáró érzelmi kitöréseim, melyet  kissé lefolyt sminkkel a taxiból  éjjel írok Neked. Hiszen minden nap egy kis részem belepusztul, hogy már tudomást sem veszel létemről. Ezt hittem ennél mi jobbak vagyunk, többet adunk, mint amit elvenni tudunk. S most mégis úgy érzem az ellenségeimmel nem tenném ezt a csöndbe búrkolózott kimondatlan talányt. 

Papírhalmok közt hajtom a nappalok óráit, telefoncsöngést eszem ebéd gyanánt. Lopott percekben visszapergetem galériámra függesztett képeket, s hosszas csendben nézem közös képeink emlékét. Tisztán látom még mindig arcod ívét, szemed zöldjét, érzem hajad selymességét, borostád keménységét, vállad halvány vonalát. 
Minden este elfordítom a kulcsot a zárban, s a fogasra akarsztom fel a keserűségem. Próbálom nem áltatni magam. A reménykedés apró morzsáit söpröm fel konyhám padlójáról estéről-estére, s puha takaróba burkolózva prótlom érintésed hiányát. 

328535_1981175164736_5786494_o.jpg

Olykor dübörög, ordít, síkít gyermeki lényem, minden percben arravár hogy észrevedd még mindig csak érted sír, téged néz a kirakat előtt. Ilyenkor mit sem ér a vörös rúzs, az erős smink, a bárpultnál ejtett haszontalan célratörő csevej. Mindegy ki vesz körül és mennyire hangos a nevetés, minden néma percben Te lebegsz fejemben. Igy hát taxiban ülök, s álmokban találok megnyugvásra. Kicsit félve várom a reggelt, hiszen könnyekkel a szememben ébredek majd. Hangosan hívnék bárkit, hogy elűzze ezt egy mélyről jövő lüktetést, mely szétfeszíti a belsőmet a hiányodtól, de sehol senki.

Egyedül vagyok. Mint a nagyok.

Anyway #imgoodthankyou

 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://kimondhatatlanul.blog.hu/api/trackback/id/tr5412055187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

l'évasion...

Ismered azt az érzést, mikor ott állsz egy pillanatban. Vele. S nem jön ki egy hang sem a torkodon. Elmondhatnád mennyire szereted, mennyire megbántott, de nem teszed... Nem tudod még magad sem miért. Majd becsukja az ajtót magam mögött és ott állsz a légüres térben a szíved pedig csordultig tele. Na ez az. Én kiírom. Helyetted is.

Friss topikok

  • : Tényleg mindenkinek van egy ilyen személy... (2015.09.05. 01:45) Le fantôme...
  • Antal Zsolt: @évasion...: Örömet okozni öröm. Ezek szerint a "blog mentése" nem sikerült. Pedig a Blog.hu nagyo... (2015.05.29. 06:03) Maradok...

Címkék

10év (2) 36 (11) barátság (2) betegség (1) borsó (1) camino (1) confused (1) csalódás (26) Édesanya (1) éjszaka (9) én (42) enigma (1) érzés (42) félelem (18) gyűlölet (6) halál (6) héja (1) hmm (19) holdfény (13) illúzió (16) jövő (26) karma (13) katlan (1) kórház (1) majomfejű (2) mi (34) munka (1) munkatársak (2) nekemővanmegírva (3) newyear (1) nickmurphy (1) nyunyi (2) öntudat (19) oroszlán (10) remény (27) sanity (1) sérelem (7) sex (12) szakítás (18) szerelem (28) találkozás (6) te (42) vágy (28) várakozás (27) vége (24) végzet (5) Címkefelhő
süti beállítások módosítása