l'évasion...

Csillog a hashtag a képek alatt, s félmosolyra húzom a szám. Bár mindenki tisztába lenne a barátság fogalmával, talán nem tartana itt a világ. 

Egy kezemen meg tudom számolni a barátaim, sőt ha jobban belegondolok talán még az egyik kezemen lévő ujjak száma is túl soknak mutatkozik. A barátság nemcsak egy fogalom, nem egy hencegésre alkalmas tag melyet megmutatok a világnak, hogy igenis nekem vannak barátaim, alkalmas vagyok arra hogy szeressenek, sőt! Szeretnek is, jobban mint én önmagam. 

Látszat. Ez is. Mint minden a mai világban. 

Immáron több mint 13 éve tudok magam mellett egy barátot, egy olyan személyt aki tükörképként tiszta arcképem mutatja fel minden nap. Letörli a könnyem, s akkor is kinyit nekem egy üveg bort amikor már nekem nincs erőm. Végighallgat, rákérdez, nem fél rádöbbenteni ha túlreagálom és nem fél megmondani ha a végzetem felé futok. Ott van, ott van akkor is amikor azt érzem nincs velem senki. S cserébe én minden nap hálás vagyok, hálás vagyok azért mert létezik valami olyan kötelék ami olyan erős, őszinte és néha idegesítő is, mint egy testvéri szál. Viszont olyan törékeny és sérülékeny mint az első hóvirág a téli napsütésben. 

A barátság egy adok kapok játék, adni kell hogy ugyanannyit kivehess. Ha többet teszel bele és kevesebbet vehetsz ki az veszteség, elvesztetegett energia, idő és élet. S abban a parányi ösvényen amit nekünk szánt a sors nagyon meg kell válogatnunk ki az aki mellettünk gyalogolhat.

A barátság nem nő a fejedre, nem akar több lenni nálad, és nem hiszi hogy több mint te. Egy igazi barát egyenrangúnak tart. Szereti, tiszteli tudásod, elfogadja véleményed, bár nem biztos hogy tud vele azonosulni. Ezzel nincs semmi baj, másságunk tesz minket tökéletes eggyé. 

A barátság őszinte. Kegyetlenül az. Fájdalmasan vég képbe, döbbent rá hogy elszálltál a földtől, s nem az vagy akinek mutatod magad. Utálod és fáj szembesülni önmagaddal, de a végén rájössz hogy az a mondat az a veszekedés nem ellened volt, hanem érted.

A barátság megbocsájt. Egot félretéve nyújt úrja kezet s ölel át. Bármilyen vita is történjék egy barát akkor is barát, mert tudja hogy a harag elszáll, s az összes együtt eltöltött vicces, megható vagy nehéz időszak nem mérhető a benned dúló érzelmekkel. 

A barátság fontos, a fejedben van mindig. Segíteni szeretnél akkor is amikor tudatosan tudod hogy nem tudsz. De megpróbálod minden nap éreztetni hogy ott vagy mellette. Mint én, amikor kinyitom az ajtód s a szomorú szemedbe nézve biztos vagyok benne hogy elmúlik ez a csalódás is. Úgy mint minden ebben az életben...