A kapcsolatok a legfontosabbak egy ember szerű lény életében. Sajnos jelzőkkel burkolják testünk, s ha nincs épp olyan színű, illetú, varrású, tapintású bőrünk melyet elvárnak tőlünk, rögtön a lista legaljára csúszunk.
...
l'évasion...
szakaba rejtett menekülés előled...magam elől...
Kővé dermedve állok a bejáratnál, mellettem emberek jönnek mennek s nem tudok megmozdulni. Napszemüvegem sötétített lencséjén átszúrnak a villódzó fények, s a lelkem mélyén dübörög a zene. Gyerünk! Indulj!
...
Megfigyeltem, hogy akkor tudok írni ha szomorú vagyok, vagy valami nagyon fáj. Ma mégsem ezért hozott ide a gondolat. Egyszerűen csak eszembe jutottatok, egymás után sorjában... úgy érzem hogy itt az idő hogy lezárjam, és tanulságot vonjak le létetekből. HIsz Ti megtettétek ezt már rég.
...
A szemedbe nézek, s feléd nyújtom poharam. Ülj le kérlek mellém. A fehér napozóágy mellettem rád vár. Kissé hideg hisz az első nap óta csak várja hogy helyedet elfoglald rajta. Nem muszáj beszélned, nem várok válaszokat. Ebben a káoszban talán már nincs is hang, mely elég erősen tépné át a gondok, veszélyek, csalódások, hiányok minduntalan ordítását.
...
Csendben ülök, moccanás nélkül a kanapén, ölemben a holdas párnám s figyelem az utca zaját. Próbálom kizárni a tudatom, megválaszolatlanul hagyni megannyi felmerülő banális kérdést. A telefonomért nyúlna egyik kezem majd a másik erővel rácsap. Nem tudom mit szeretnék már fürkészni megint... magamnak okozok minden nap újabb lila foltokat. Tőled. A hiányod kényszerített sóvárgásba.
...
Érzem, ahogy körbevesz a megkönnyebbülés, lélegzetvételben kapom a megoldásokat a gondok elhallgattatására, a feszültésgek kezelésére, a félelem szétporlasztására. Azt kérik gondoljak valakire aki kedves, gondoljak arra amivel ébredni szeretnék. Gyermeki erővel csukom szorosra szemem, s Rád gondolok. Mélyről feldereng mosolyod s utolsó képként felidézem ujjaid selymes érintését a tarkómra kúszva. Egy, kettő, há... s már repülök...
...
Rég olvastam valahol egy kíésrletről melyben a fejlődő, tisztalelkű gyermekeket két csoportra osztották, az egyik nevezzük úgy "szerencsésebb csoport" dícsérő szavakat kapott évei alatt, míg a másik csoport hibáinak szembesítésével fejlődött élete szakaszán. Az eredmény nem volt meglepő.
...
Balfácán vacsorázik, mosolyogva, meghitten, elmélázva figyeli a vele szembenülő mozdulatait, ajaki nyílását, a ragás ritmusát álkapcscsontján ismétlődni.
Balfácán lép az utcára s rágyújt, szája füstöt ereget, szeme szikrákat szór. Figyeli a vele szemben álló kissé zavart mozdulatait, szempillája hosszúságát, nyaka ívét a fej balra fordításakor.
...
A zúzmarás utcán sétálok, a csúszós talaj szinte futószalagként viszi lábam az ismeretlen vonzáskörbe. Ajtót nyitok egy sosem látogatott helyre tévedek, s a huzattal együtt az orromba szökik a frissen főtt kávé illata...
...
Szinte minden erőmmel megfeszülve vártam a másodperc mutató 12-eshez érését és csak egy kívánságot - "legyél sokkal jobb mint tavaly" mormolva lecsukott szemmel vártam a konfettik arcomba hullását.
...
Könnyekkel a szememben ébredtem. Hangosan hívtam volna bárkit, hogy elűzze ezt egy mélyről jövő lüktetést, mely szétfeszíti a belsőmet, de sehol senki. Egyedül vagyok. Mint a nagyok.
...
Ez az év nem más számomra mint egy véletlenségből elkövetett önmerénylet. Minden széthullott. Nincs egy olyan hely az életem pillérein melyen biztos lábakkal állhatok. Mindösszesen hat lábra állok a szakadék szélétől, s meglepve konstratálom létezésem.
...