l'évasion...

Megfigyeltem, hogy akkor tudok írni ha szomorú vagyok, vagy valami nagyon fáj. Ma mégsem ezért hozott ide a gondolat. Egyszerűen csak eszembe jutottatok, egymás után sorjában... úgy érzem hogy itt az idő hogy lezárjam, és tanulságot vonjak le létetekből. HIsz Ti megtettétek ezt már rég.

Kezdjük a legelején. Abban a pillanatban szerettem beléd, ahogy megláttalak azon a meleg nyári napon, ahol az eső szépen mindent elmosott, s fehér pólómból a vizet csavarva tekintetünk összefutott a lovarda ajtajában. Ott éreztem elvesztem, s Te félmosollyal füstöt eregetve ajkaidon kérdezted "direkt szerveztél vizespóló versenyt?!". Vicces, hogy akkor sem voltál kedves, és ez engem egy percig sem érdekelt. Valami fura és megmagyarázhatatlan személyiség ölelt körül, amit szerettem volna megfejteni. Belédhabarodtam, s Te is belémgabalyodtál. Olyan érzelmi csomóvá alakultál amit már igazából nem tudod hol kezdj el kigobozni. Hónapokig hazudtam nem akarok Tőled többet s megelégszem a harmadik szerepével, s Te hónapokig hitetted el velem, elhagyod Őt, s velem maradsz. Én hittem ebben, hittem benned, s majd gyávaságod lett most silány életed kegyetlen hagyatéka. Mellette ébredsz, s amit sosem akartál megbántottál engem, s magadkörül másokat. 

...

Aztán Te feloldozásképp jöttél a gondok elterelésére, a hiányérzés leküzdésére léptél életembe. Sokáig nem vettem észre, mi is ez a kis szikra közöttünk, hónapokon át csak pár méterre egymástól mosolyogva haladtunk egy úton, s mikor messze vitt az élet, akkor kaptam válaszokat a kérdéseimre. Nem könnyű egy olyan bárminek is nevezhető közelségbe kerülni amiről tisztán látod nem fog sokáig tartani. A távolság, az időzóna mindent elpusztít. Amúgy is gyerekcipőben járó románcnak szinte esélytelen a túlélése, s Te ezek ellenére mégis sokat jelentettél nekem. Az élettől kapott kis időnkben a tenyereden hordoztál, teletöltötted lelkem kedvességgel, s olyan megbecsüléssel amire minden nő vágyik. Nem haragszom rád, nem csalódtam benned. Tudtam hogy vége lesz, csak idő kérdése volt hogy mikor és melyik kontinensen. 

....

S Te?! igazi kérdőjel vagy. Szerintem még magadnak is. Rohansz a reptérre s várod hogy megérkezzen hozzád a langyos, iszapos életed fő szimbóluma. Képes vagy elhinni, hogy az emberek megváltoznak, és most majd minden boldog lesz Vele. Ám legyen, én meghagyom Neked. Nem hiszem, hogy hívhatlak nagy újra kezdőnek, mert nem vagy az. Azért válaszottad, mert megijedtél attól vajon más el tud-e viselni... legbelül nem akartál sérülni, és lusta voltál tenni azért, hogy őszintén és mélyen belédszeressek. Mindketten érezzük az ölelésünkben, hogy nem vagyunk túl egymáson, mégis a kényelem hatalmas gumifalként húzódik köréd, melyről már visszapattanni sincs is energiám.
Kicsit még bánkódom miattad, mert biztos vagyok benne hogy Ypszilon én, s Te pedig x lehetnél - kár hogy ezt az egyenletet elrontottuk valahol, vagy mondjuk úgy- a mi filmünknek nagyon gyorsan vágod meg majd a záróakkordjait egyszer.

...

S elérkeztünk hozzád. Most itt hagyok egy kis szünetet. Lassabban jönnek a mondatok. Nem tudom mi az amit még nem mondtam el Neked. Egyszerre vagyok csalódott és boldog is azért mert az életembe léptél. Ha eszembe jutsz mindig keserédes mosoly húzódik ajkamon. Azon az estén azt mondtad ismeretlenül " kurva jó nő vagy, kérlek viselkedj is úgy" hát most megfogadom a tanácsod és nem kérek többet belőled. Megszerettelek, sőt becsültelek de úgy látszik ez egy oldalú volt. Nem baj, sokat nem kaptam és nem vettél el belőlem. Felfogható a mi bárminek is nevezett kapcsolatunk egy egyszerű tévedésnek, vagy talán a tanuláshoz vezető legutolsó lépcsőmnek. Az biztos hogy neked még idő kell amíg észreveszed ki az, akiért érdemes fejlődnöd, magadba nézned, elgondolkodnod. Sajnálom, hogy értem ezt nem sikerült megtenned, inkább a homályba merültek mosolygós napjaink. 

...

Fura ezt most megírnon Nektek, de köszönöm hogy ennyi rosszat kaptam Tőletek, hogy megmutattátok mit nem szabad elkövetnem többé, kik azok akiket kerülnöm kell, s többet nem szabad hinnem a hazug igéreteknek, az előre halálraítélt kapcsolatok akármennyire akarod nem működnek, a gyávaság minden férfiben megvan, s ha nem tisztel egy férfi egyszerűen csak lépjek túl. Hálás vagyok, hogy megtanultam a leckét és megbizonyosodtam arról, hogy nincsen rátok szükségem. Többet érek Nálatok, s nem várok immár nemlétező csodákra. Nem hajtom a boldogságot, a szerelmet többé, csak élem az életem láncok és koloncok nélkül boldogan. 

Én biztos vagyok benne, hogy van valaki aki rám vár valahol, aki biztosan tudni fogja Neki én vagyok az igazi. S ha nem itt akkor egy másik kontinensen épp az utcán sétál, ahogy én is tettem és azon goldokodik vajon volt-e értelme az előző whatever kapcsolatoknak. Üzenem neki hogy van! Sietek hozzá, és egyszercsak egymásba botlunk. Nem is olyan soká...