Szinte siklom a betonon, a kerék gurulásával együtt suhannak a percek nesztelen. Testemet átjárja a nap élesen szikáró víztükrön megtört sugara, s hajamba bújik a nyár lágy szellője. Egymagam vagyok, libasorban haladok a megkönnyebbülés felé, egy helyre melyet nem is ismerek, de tudom ott új levegő…
Vajon meddig gyászolunk egy kapcsolatot?! Egy akkora szerelemet melyből azt hiszed sosem fogsz kigyógyulni. Egy olyan emlékhalmazt melynek darabjait örökre a bőröd alatt viseled majd, s mindegy hogy mennyi idő telik el a szíved még mindig heves dobogásba kezd ha valaki egy közös beszélgetés közben…
A fények szinte heves játékot játszanak a szemem előtt, a stoboszkóp villdzó fényei az agyam perifériáján ugrálnak. Tervem sincs, célom végképp. Fedhetetlen vagyok, akarva-akaratlanul mosolyog a szám, miközben a szívem szilánkjai feszítik belülről a mellkasom. Takargatom, nehogy lyukat fúrjon már…
Milyen fura az élet. Tele vagyunk kimondahatatlan szavakkal, és a szavaknak olyan jelentőséget tulajdonítunk ami egy életet megváltoztat.
Mázsás kövekként nyomják a lelkem azok a szavak, amiket nem merek kimondani. Félek tőlük, félek a jelentésüktől, félek attól, hogy vajon…