Ha világgá mennél, kérlek ne szólj semmit, csak fogd meg a kezem és vigyél...vigyél magaddal...
Nem szólnék, nem kérdeznék semmit, síri csöndben baktatnék az úton melletted. Szemem sarkából figyelném, ahogy megcsillan a napfény arcod ívén, sötétbe rejtve ajkad dombját, szemed gödrét. Belefeledkeznék sóhajodba, próbálnám kitalálni gondolataid, csendben hogy észre se vedd... Mindent megtennék, lennék bármi...csak egyetlen percre a valamid lehessek...
https://www.youtube.com/watch?v=wX8poFrUKuM
Lennék cérna a zsebedbe varrva,
és lennék habod a fürdővíz tetején -
szemedbe kívánkoznék néha, hogy
könnyed kicsaljam, azután tiszta vízként
vigasztalnálak. Érdes törölköződ volnék,
de cserébe mindig jó illatú. Szél zúgása
lennék, ablakrésen beszökő, s vonatokon
füledben lelnék menedékre; elsuttognám
a pasztell színű végtelent és a gyümölcsösök
illatát - hallanád. Nem lennék tovább
egymagam, mert sok hajszálad között
megbújnék, mint puha tenyér, s megvetném
ágyam mellkasodon, ha elfáradnék
tekinteteden csüngve; figyelném, hogy
botlik meg küszöbödön a búskomorság.
Olykor asztal sarka lennék, mi gonoszul
lábadba vág, hogy tapasszal szolgálhassak
sebedre, s közben füled mögött bújva
mosolyognám meg szitkaidat. Izzó
levél volnék egy októberi napon, mikor
elengedném az ágat és válladra halkan
érkeznék meg. Lennék gombod az ingeden,
mit megrészegülten pattintanék le pislák
lámpafénynél - beleveszne a sötétség.
Kedves ráncod volnék, mosolyodnak társa,
és lennék én a hajód - ha nem volnék az árja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.