Tizenhét éves koromtól úgy kellett élnem az életem, hogy tudatosan erős legyek. Az én könnyeim kevesebbszer peregtek arcomon az átlagos fiatalokénál. Nekem nem volt időm, sosem volt elég időm arra,hogy elhúzzak egy pillanatot, megéljek egy örömteli érzést. Titokban szenvedtem, titokban vágyakoztam, titokban szerettem. Kimondva minden olyan kislányosnak tűnt. Én pedig nem tehettem meg, nem lehettem egy törékeny lelkű, naív gyerek, akit nevelni, támogatni kell - mikor épp nekem kellett támogatnom másokat.
Én sosem hittem a holnapban, sosem hittem abban,hogy az idő mindent elrendez. Tudatosan hajszoltam az életet, a napokat, az éveket. Nem az ajándékok miatt vártam az évek elmúlását, a gyertyák többszöröződését. Már minden gondolatom, tervem érettebb volt, csak azok a fránya számok nem akarták ezt igazolni. Minden nap úgy keltem fel, hogy tudtam aznap mit kell tennem. Hogyan csaljak mosolyt az arcokra, hogyan támogassak egy támaszra képtelen szülőt, hogyan hajszoljam a vágyat, és hogyan lépjek az álmaim lépcsőjére.
Utáltam félni, igazából attól féltem,hogy egyáltalán ez az érzés beférkőzhet az én szépen megkreált világomba, és valamit tönkretehet, megbolygathat. Talán egyszer féltem igazán. Tisztán emlékszem ahogy a kert végén cigarettáztam. Alattam fűhegyek, szemben a kietlen pusztaság, a határt kettévágó narancssárga horizont jelezte a nap nyugvását. Akkor belémszúrt egy nyugtalan érzés,s mint aprócska démon kérdéseket suttogott a fülem mögül egészen az agyam perifériájára. „Vajon meg tudod oldani? Vajon vége lesz már, és ha igen hogyan? Meg fog halni? Mit tudsz tenni? Elég erős vagy?“. Tisztán emlékszem a belőlem kiszakadó gyermeki sírásra, és arra ahogy minden érzés feltört, és szinte táncot járt a lelkemben. Nem tudom mennyi ideig zokoghattam ott, de azt tudom hogy már beesteledett. S akkor megfogadtam, hogy fel fogok nőni, szép, erős, kedves és magabiztos leszek, olyan amire mindig is vágytam…minden érzésem megélem majd egészen csontvelőmből, de egyet sosem engedek a szívembe. Ez a félelem.
Azóta eltelt hat év, a cigaretta megmaradt, a vonatjegyet viszont autó, a lakáskulcsot saját albérlet, a kis falut pedig a nagyváros váltotta fel. A kis füzet eltűnt, az érzések elnyomva, a problémák megoldva, az élettel szemben álló rendíthetetlen modorra hajazva élem az életem… és mégis. Itt ülök a kert végén, alattam fűhegyek, szemben a kietlen pusztaság, a határt kettévágó narancssárga horizont jelezi a nap nyugvását, és félek…újra gyermekien félek. Félek attól, hogy bármit tesz az ember nem elég, nem vagyunk szuperhősök, nincs a mellkasunkon foszforeszkáló minta mely miden erővel ellát. Hat éve harcolunk egy betegség egy mély depresszió és probléma ellen…és félek, félek hogy talán ittmarad az az aprócska kis démon, és kuncogva nevetve énekeli a fülembe a szavait..“nem tudod megmenteni…"
https://www.youtube.com/watch?v=uvMyEEWcTKQ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kimondhatatlanul.blog.hu/api/trackback/id/tr737489306
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LivingInDoubt 2015.05.27. 14:52:25
Imádom a fogalmazásmódod.
évasion... · http://kimondhatatlanul.blog.hu 2015.05.27. 17:22:53
@LivingInDoubt: Nagyon szépen köszönöm. :)
Antal Zsolt 2015.05.28. 17:43:55
Szia, itt van már egy hsz., ezért én is ide írok.
Egy írói csoportban kérted, hogy nézzünk rá az oldaladra, hát megtettem. Először is azt szeretném jelezni, hogy hasonló fogalmazásmóddal, mint a tiéd, már találkoztam. Meglehetősen andalító, de legfőképpen szívrabló. "Nehéz" téma ellenére is, bár fátyolosan, de gúzsba köti a gyenge lelkeket. Amolyan muzsika a léleknek, mondhatnánk, de meglátásom szerint, van árnyoldala is. Mégpedig a kimerülés.
Mint említettem, már találkoztam hasonló stílussal, és akkor fogadni mertem volna, hogy hamarosan le is ülepszik a hölgy ringató stílusába vetett hite. Így is lett. Néhány vers és novella után, amik történetesen tényleg jól sikerültek, ő fogta magát és eltűnt. Nem véletlenül, hiszen az írásait támogató érzés "cserbenhagyta".
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az alkotásba vetett hitünk, az alkotói ambíciónk olyan erővel kell, hogy jelen legyen, ami képes minket átzökkenteni az elénk magasodó akadályokon, mint például a stílusunk beérésén is. Ez nem egyszerű, és nem is könnyű feladat. Az említett hölgynek az a néhány írása csak fellángolás volt, egy szerelmi indíttatás, egy nagyobb érzelmi löket, nem más. Az íráshoz viszont több kell, nem elég a fellángolás.
Tehát úgy gondolom jó úton haladsz, de ha majd a mély ponthoz érsz, tudnod kell túltenned rajta magad. Ha nem teszed, akkor ötletek hiányában fel fogsz hagyni az írással.
Sok sikert, és sok olvasót kívánok! :)
Üdv: Antal Zsolt (szerzőtárs)
Egy írói csoportban kérted, hogy nézzünk rá az oldaladra, hát megtettem. Először is azt szeretném jelezni, hogy hasonló fogalmazásmóddal, mint a tiéd, már találkoztam. Meglehetősen andalító, de legfőképpen szívrabló. "Nehéz" téma ellenére is, bár fátyolosan, de gúzsba köti a gyenge lelkeket. Amolyan muzsika a léleknek, mondhatnánk, de meglátásom szerint, van árnyoldala is. Mégpedig a kimerülés.
Mint említettem, már találkoztam hasonló stílussal, és akkor fogadni mertem volna, hogy hamarosan le is ülepszik a hölgy ringató stílusába vetett hite. Így is lett. Néhány vers és novella után, amik történetesen tényleg jól sikerültek, ő fogta magát és eltűnt. Nem véletlenül, hiszen az írásait támogató érzés "cserbenhagyta".
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az alkotásba vetett hitünk, az alkotói ambíciónk olyan erővel kell, hogy jelen legyen, ami képes minket átzökkenteni az elénk magasodó akadályokon, mint például a stílusunk beérésén is. Ez nem egyszerű, és nem is könnyű feladat. Az említett hölgynek az a néhány írása csak fellángolás volt, egy szerelmi indíttatás, egy nagyobb érzelmi löket, nem más. Az íráshoz viszont több kell, nem elég a fellángolás.
Tehát úgy gondolom jó úton haladsz, de ha majd a mély ponthoz érsz, tudnod kell túltenned rajta magad. Ha nem teszed, akkor ötletek hiányában fel fogsz hagyni az írással.
Sok sikert, és sok olvasót kívánok! :)
Üdv: Antal Zsolt (szerzőtárs)
évasion... · http://kimondhatatlanul.blog.hu 2015.05.28. 21:04:55
Kedves Zsolt,
köszönöm szépen a szép szavakat, tényleg jól estek. Megfogadom tanácsod, és odafigyelek arra,hogy necsak egy fellángolásból elkövetett billentyűnyomkodás legyen a cél. 16 éves korom óta írok blogot, eddig a blogter.hu-n volt több száz bejegyzésem amit eddig sikeretelenül próbálok meg már az alapítótól elkérni... pedig azok aztán tényleg "nehéz" periódusok írásai voltak. Hiányoznak is, erőt adtak a mindennapokhoz. Jelenleg úgy érzem a bloggal nincs célom, egyszerűen csak azt érzem ki kell írni azt amit elmondani nem tudok. Néha nem jönnek a szavak. Ahogy a neve is mutatja l'évasion - franciául (menekülést jelent).. Menekülés magam elől, a világ elől. Nekem talán ez a blog. Egy búvóhely...
Most egyenlőre zajlik az élet körülöttem, így impulzívan érnek az érzések is...és amíg érzek írok. Bármilyen érzés is legyen az. :)
Még egszer köszönöm a szavaid. Szép estét neked.
köszönöm szépen a szép szavakat, tényleg jól estek. Megfogadom tanácsod, és odafigyelek arra,hogy necsak egy fellángolásból elkövetett billentyűnyomkodás legyen a cél. 16 éves korom óta írok blogot, eddig a blogter.hu-n volt több száz bejegyzésem amit eddig sikeretelenül próbálok meg már az alapítótól elkérni... pedig azok aztán tényleg "nehéz" periódusok írásai voltak. Hiányoznak is, erőt adtak a mindennapokhoz. Jelenleg úgy érzem a bloggal nincs célom, egyszerűen csak azt érzem ki kell írni azt amit elmondani nem tudok. Néha nem jönnek a szavak. Ahogy a neve is mutatja l'évasion - franciául (menekülést jelent).. Menekülés magam elől, a világ elől. Nekem talán ez a blog. Egy búvóhely...
Most egyenlőre zajlik az élet körülöttem, így impulzívan érnek az érzések is...és amíg érzek írok. Bármilyen érzés is legyen az. :)
Még egszer köszönöm a szavaid. Szép estét neked.
Antal Zsolt 2015.05.29. 06:03:18
@évasion...: Örömet okozni öröm. Ezek szerint a "blog mentése" nem sikerült. Pedig a Blog.hu nagyon szépen tudja importálni a Blogger és a Wordpress mentett fájlokat is.
Viszont a válaszodból megtudtam valamit; az írásmód, amelyet rázúdítasz az olvasóra ugyanaz, mint amikor "levelet" írsz. (Az öröm nem távozik el oly könnyen, még ha az bánat volt valamikor is.)
Én is vezetek egy blogot, és bár keveset írok a jelenről, de ritkán azért megteszem. A szélső' idők vonzanak, így a novelláim, regényeim, és egyéb bejegyzéseim tartalmát ezekből az időkből merítem nagyrészt. De nem untatnálak ezzel, ha van kedved látogass el (antalzsolt.blog.hu) oldalra.
Egyébként kár az eltűnt bejegyzésekért. Kíváncsi lennék, hogy mely relikviák éltettek idáig.
I'évasion. Igen a menekülésre magam is rájöttem, és az sem véletlen, hogy a véleményemben ezt írtam: "ő fogta magát, és eltűnt". A jelen állás szerint akár írhatnám ezt is: Nem akarjuk, hogy eltűnj!
Magam nem vagyok jó Franciából, a lányom annál inkább (neki felsőfokú érettségije van belőle), de kedvelem a " csigazabáló" gallokat. :)
Mint szerző úgy gondolom, hogy a mában nagy öröm egy új olvasót bezsebelni... hát örülj! :)
Viszont a válaszodból megtudtam valamit; az írásmód, amelyet rázúdítasz az olvasóra ugyanaz, mint amikor "levelet" írsz. (Az öröm nem távozik el oly könnyen, még ha az bánat volt valamikor is.)
Én is vezetek egy blogot, és bár keveset írok a jelenről, de ritkán azért megteszem. A szélső' idők vonzanak, így a novelláim, regényeim, és egyéb bejegyzéseim tartalmát ezekből az időkből merítem nagyrészt. De nem untatnálak ezzel, ha van kedved látogass el (antalzsolt.blog.hu) oldalra.
Egyébként kár az eltűnt bejegyzésekért. Kíváncsi lennék, hogy mely relikviák éltettek idáig.
I'évasion. Igen a menekülésre magam is rájöttem, és az sem véletlen, hogy a véleményemben ezt írtam: "ő fogta magát, és eltűnt". A jelen állás szerint akár írhatnám ezt is: Nem akarjuk, hogy eltűnj!
Magam nem vagyok jó Franciából, a lányom annál inkább (neki felsőfokú érettségije van belőle), de kedvelem a " csigazabáló" gallokat. :)
Mint szerző úgy gondolom, hogy a mában nagy öröm egy új olvasót bezsebelni... hát örülj! :)